Justin Reiter, az amerikai olimpiai csapat snowboardosa eljárást indít a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ellen, mert az törölte a párhuzamos szlalomot a 2018-as és 2022-es téli játékok programjából. Reiter szerint a Bizottság csak helyet akar csinálni népszerűbb versenyszámoknak és nem törődik az atléták jogaival. A 34 éves deszkás az első, aki egy program visszahelyezéséért perli a Bizottságot, és még médiakampányt is indított, finanszírozandó az eljárási költségeket.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság június 8. napján bejelentette, hogy a téli játékok folyamatos fejlődése, továbbá a fiatalok képernyő szögezése végett megváltoztatja a 2018-as pyeongchangi játékok programját. A snowboardot érintő változás, hogy a Dél-Koreában tartandó játékokon megjelenik a big air, ám eltörlik a párhuzamos szlalomot, annak férfi és női számát is. A közleményben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a törlésre a big air versenyprogramba illesztése miatt van szükség. Nézzük, melyik versenyről is van szó.
Justin Reiter, aki Szocsiban párhuzamos szlalomban képviselte hazáját, egy svájci bíróval és egy ügyvédi irodával történő egyeztetés után bírósági eljárást indít a Lausanne-i Városi Bíróságon a Bizottság ellen. Az eljárás célja hogy a szlalomot visszahelyezzék a versenyprogramba. Reiter az Olimpiai Charta 45. § 1.2. bekezdésére hivatkozik, melynek értelmében az adott Olimpia megnyitója előtti 3 évben már nem lehet a versenyszámokat megváltoztatni ("...the sports programme may be amended by decision of the Session not later than three years prior to the opening of the relevant Olympic Games."). A Bizottság egyelőre nem kommentálta az ügyet.
Ennyit a hírről.
A rosszmájúság vádjával szembenézve megjegyzem, hogy Reiter és ügyvédei enyhén populista módon hangzatos semmiségek tucatjait pufogtatják a fiatal atléták jogairól, az ifjú sportolók álmairól és a Bizottság anyagias szemléletéről. Reiter a potom 175 ezer dolláros eljárási költség fedezésére adományokat gyűjt, sőt, egy videót is kidobtak a YouTube-ra, amiben Reiter el bírja mondani az alábbi gyönyörűséget: "Aggódom az éppen felnövő srácok miatt. Mert ha a snowboard versenyeket kiveszik a programból, miről fognak ők álmodni? Ezért harcolok mindannyiunkért. Ez a harc nagyobb, mint én vagyok, a fiatal sportolókról szól, akik szintén az olimpiáról álmodnak". Szívünk szétszakad, lelkünk szövetét meggyűri a szerencsétlen olimpikon magányos, de elszánt és végtelenül erkölcsös küzdelme a pénzsóvár öltönyös hordák ellen.
Az ars poetica szerinti féktelen szubjektivitás szellemében muszáj megjegyeznem, hogy ezt találom az egyik legantipatikusabb dobásnak, amit a deszkák világából az utóbbi időben hallani. A snowboard 1998-as olimpiai bemutatkozása óta átlagosan minden második játékon emelnek be új versenyszámokat. Szocsiban az alábbiak voltak: szlalom, párhuzamos szlalom, boardercross, slopestyle és félcső, mindezek persze fiúban és lányban is. Ez összesen 10 versenyszám, ami megegyezik az alpin síelők versenyeinek számával és csak kettővel marad el a freestyle síelőkétől. Ebből most elveszik a párhuzamos szlalomot (a szlalom maga marad), és berakják helyette az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb ugrálós számot. Úgy hiszem, hogyha nem lehet növelni az események számát, a változtatás ezen módja lesz a legkevésbé fájdalmas. Még akkor is, ha a Bizottság benézte a határidőket.
A per mögötti motiváció, úgy hiszem, leginkább Reiter szereplési vágya, no meg a snowboard általános ellenállása a FIS, a Nemzetközi Síszövetség ellen. A Bizottság ugyanis a FIS-szel való egyeztetés után törölte a programot, amivel az érzelmi intelligencia teljes hiányát mutatja: a Síszövetség még mindig érzékeny pont a snowboardvilág szemében. De mit tehetne, a Bizottság a Síszövetséggel áll kapcsolatban és a Síszövetség bonyolítja a snowboard olimpiai kvalifikációját is.
Érdekes, hogy minden hír egy lausanne-i helyi bíróságot jelöl meg, mint az eljárás megindulásának helyét. Pedig a már felemlegetett Olimpiai Charta 60. § 1. bekezdése egyértelműen kijelenti, hogy a Bizottság döntése elleni jogorvoslatra kizárólag a Sport Választottbíróság (Court of Arbitration for Sport) jogosult, amelynek a székhelye szintén Lausanne. Elképzelhető, hogy Leiter ügyvédei így kívánják megkerülni, hogy az ügyet a Bizottság "saját berkein belül" tárgyalja.
Megjegyzem továbbá, hogy a jó Reiternek nem ez az első húzása, amikor pénzt akar magának gyűjteni. Szocsi előtt 10 ezer dollárt kívánt összekalapozni, hogy megoldja a kijutást és az edző nélküli felkészülést. Ez utóbbi sikerült is neki.
Amennyiben fejlemény van (v.ö. az igazság malmainak sebességével), igyekszünk képben maradni.
