Trükkök, kunsztok, egyéb bigyók és gyanús csúnyaságok ide vagy oda, a mezei deszkást bizony a versenyeredményei teszik az elit tagjává. Egyrészt ugye a tudásod legjavát akkor is hoznod kell, amikor tétre megy a dolog, másrészt sosem leszel elismert, neves rider, ha nem happoltál el legalább pár érmet a legjobbak elől.
Az egyéni sportok nagy előnye a csapatsportokkal szemben, hogy gyakorlatilag bárhova és bármikor össze lehet rántani egy versenyhez elegendő számú sportolót. És mivel a snowboard versenyek szinte mind pénzdíjasak, a polgári pénzkeresetet messziről kerülő deszkások egyik legfontosabb bevételi forrása a versenyszereplés.
A fentiek következménye, hogy szerte a világon kismillió helyi, regionális, eseti vagy évente megrendezésre kerülő verseny van – mindezek bemutatása persze lehetetlen, és nyilván teljesen fölösleges is. A legnagyobbakkal igyekszünk hát foglalkozni.
Versenyszámok
A nagyobb versenyek ismertetése előtt mélyedjünk el picit a versenyszámokban.
Halfpipe: a korai snowboard egyik első versenyszáma volt, ma is az egyik legrangosabb, a freestyle deszkázás alapja. Persze a hetvenes évek pici, göcsörtös félcsövei gyermetegnek tűnnek a mai, akár többméteres félcsövek mellett, de a lényeg ugyanaz maradt: repülj, és közben mutass olyan trükköt, amit a többiek nem tudnak. Mindezt persze többször egymás után. Nézzük meg Danny Davis futamát a 2015-ös Winter X-Games döntőjéből.
Quarterpipe: egy hatalmas félcső fele, egyszer nekigyorsulsz, ugrasz egy ormótlan nagyot, amit egybekötsz egy trükkel, visszafelé finoman talajt fogsz a negyedcsövön, majd a végén megvárod a mutatványért járó pontszámot. Az alábbi montázs a 2007-es Arctic Challange-en készült.
Slopestyle: a versenyzők egyenként érkeznek egy lejtőn, amin különböző terepelemeken, ugratókon és korlátokon kell trükköket bemutatni. A pontozás a trükkök nehézsége és a kreativitás alapján alakul – elmondható tehát, hogy alapvetően freestyle verseny. A beágyazott videót különösen ajánlom, Mark McMorris aranyat érő menetének utolsó három ugrásánál egészen érzékien adja vissza a sebességet és a távolságokat, amiket a srác átrepül.
Boardercross, Boarder X: elég látványos versenyszám, igazi face-to-face verseny. Egy kezelt, a versenyre változatosan kiképzett pályán egyszerre több, jellemzően négy-hat versenyző indul el lefelé, az győz, aki előbb ér célba. Egymást fellökdösni persze nem ér, de a verseny látványra néha így is átmenetet képez az alpin csúszás és egy roncsderbi között. A videón a 2014-es X-Games női döntője látható.
Big Air: igen egyszerű verseny: felgyorsulsz és ugrasz egy nagyot előre egy ugratón. A pontozás az ugrásod minőségén alapul. A videón szintén Mark McMorrist látjuk, ahogy aranyat nyer a 2015-ös Winter X-Gamesen.
Alpin, Szlalom: klasszikus versenyszám, a síelők lesiklóversenyének felel meg. Adott a kezelt pálya, azon kapuk és zászlók, amiket kerülgetve kell lefelé haladni. A versenyszámnak egy központi eleme van: a sebesség. Érdekesség, hogy az alpin eléggé eltér a hagyományos snowboardtól: nem csak a deszkáik mások, de azon inkább előre, mintsem oldalra néz lábuk, sőt, a bakancsaik sokkal inkább hasonlítanak egy merev, betonkemény síbakancsra, mint a mi pihe-puha, kényelmes lábbelijeinkre. Tekintsük hát meg a 2010-es Téli Olimpia egyik futamát, ahol 2 versenyző indul meg egyszerre.
Freeride, Backcountry: talán a legszenvedélyesebb versenyszám, személyes kedvencünk. A freeride lényege, hogy a hegyről a kezelt pályán kívül, zabolátlan terepeket és szűzhavat keresve rombolsz lefelé. Ha pedig ezt a halál háta mögött kettővel, a senki földjén igyekszel megtenni, ahonnan a mesterséges környezet teljesen hiányzik, akkor lesz backcountry a dologból. A természetes terepelemeket bőséggel ki kell használni, a trükkök és az ugrások színvonala mellett a magabiztos, stílusos ereszkedés is szempont a pontozásnál. Vagy egyáltalán nincs is pontozás: backcountry verseny ugyanis kevés van, ám annál több film készül a témában. Az alábbi hangulatos nyolc percet nyugodtan merem ajánlani.
Urban Snowboard, Urban Freestyle: a legfiatalabb versenyszám. Lényege a trükközés, a változatos, épített terepakadályokat a lehető legkreatívabb módon kell átrepülni, átcsúszni, áttrükközni, átakármizni és mindeközben talpon, de facto deszkán kell maradni. A slopestyle-tól az különbözteti meg, hogy ennél nem egy adott irányba csúszol egy lejtőn. Akkor a leglátványosabb a verseny, ha valóban városi környezetben van, havas külvárosok betonfalai, aszfaltlépcsői, tucatkorlátjai és döbbent szemlélődői stílusosan adják vissza deszkázás vagány romantikáját. Ilyet nézzük meg hát, külvárosi őrület a TransWorld SNOWboarding gondozásában.
És akkor a versenyek.
A World Snowboard Tour ma a legrangosabb versenysorozat. Egész szezonban, minden földrészen, felkészültségüknek megfelelően négy szinten (helyi, nemzeti, nemzetközi és elit) versenyeznek a riderek, a sorozathoz tartozó versenyeken elért eredményeik alapján rangsorolják őket, és a szezon végén legelöl lévőt bajnokká ütik egy koronával. Jelen írásban csak a három elit versenyt emeljük ki.
Jake Burton neve záloga a minőségnek és a deszkaközpontú gondolkodásnak, a Burton US Opent 1982 óta deszkások csinálják deszkásoknak. Február végén a coloradói Vail hegyen indul be az őrület, halfpipe és slopestyle várja az érdeklődőket, igyekszünk majd minden fontos pillanatán – leginkább kognitív és virtuális formában – jelen lenni.
Burton European Open néven futott sokáig, ebben az évben LAAX Openkét hirdetik meg az európai nyílt bajnokságot. Tengerentúli testvéréhez hasonlóan itt is a slopestyle és a halfpipe a két műsorszám. A svájci Laax kiváló, hóval bőséggel ellátott terep lesz január közepén, egy teljes hétig merenghetünk majd a snowboard leírhatatlan nagyszerűségén.
Mivel a deszkázás globális buli, nem maradhat el, hogy elit versenyt vigyenek deszkákkal kevéssé fertőzött országokba is. Ennek fényében idén a kínai Yabuliban rendezik meg a World Champinoships of Snowboarding nevű versenyt, március közepén. Az elitkategóriában itt van egyedül big air versenyszám. Érdemes figyelni, mivel az elitversenyeket ez zárja, várhatóan tehát nagy lesz a tülekedés a dobogó körül.
Az Air & Style többször volt a World Snowboard Tour része, idén még nem erősítették meg a sorozatban való részvételüket. Három versenyt fed le: van egy Innsbruckban, egy Los Angelesben egy pedig Pekingben. 1993 óta fut a sorozat, Charly Weger és fotós haverja, Andrew Hourmont szervezte meg az elsőt, ma már Shaun White szervez, dirigál és házigazdáskodik. A nevéből is sejthető, ugrálós versenyről van szó, a fő versenyszám a big air. Egy szomorú adat is kapcsolódik hozzá: 99-ben, Innsbruckban hat embert taposott agyon a tömeg, amikor nagyjából negyvenötezren egyszerre kívánták elhagyni a helyszínt. Idén decemberben lesz a pekingi, februárban pedig a másik kettő, nyilván a helyszínről jelentkezünk mindhárom esetben.
A legendás deszkás, Terje Håkonsen 1999-ben alapította az Arctic Challenge-et, tiltakozásul azért, hogy a FIS akar dirigálni a deszkások fölött is. A sorozat azóta a legrangosabb versenyek közé emelkedett, leginkább a neves versenyzők és a különleges környezett miatt. A Challenge-et ugyanis rendszerint a sarkkörön túl rendezik meg, az extrém hidegért azonban kárpótol például az éjszakai napfényes csúszás. Slopestyle, halfpipe, quarterpipe rendszeres, külön díjazzák a legjobb trükköt és a legmagasabb ugrást. A 2016-os helyszínt még javában keresik, de ha elindul a verseny, a folyamatos írásbeli közvetítés sem marad el.
A hivatalos világbajnokságot, az FIS Snowboard World Championshipset kétévente rendezik meg, 2017-ben Sierra Nevadában lesz, big air, halfpipe, szlalomversenyek, slopestyle és boardercross van a versenyszámok között. Ugyan az FIS neve, saját hegemón törekvései miatt a deszkások széles köreiben még mindig nem cseng reménykeltően, a verseny népszerűsége vitathatatlan.
Bizony, 1998 óta kedvenc őrültködésünk Téli Olimpiai sportág. Az első, naganói olimpián még csak félcső és szlalom volt, 2006-ban, Torinóban már megjelent a boardercross, majd az egész Szocsiban kiegészült a slopestyle-lal és a párhuzamos szlalommal. Mivel a következő alkalom bő három év múlva lesz, ráérünk befeszülni rajta.
A Winter Dew Tour név csalóka, nem egy versenyről van szó, hanem egy extrém sport sorozatról, amit a Mountain Dew szervez meg évről évre. A versenyszámok között halfpipe, slopstyle és streetstyle is található, ez utóbbival jelen felsorolás egyetlen versenye, ami teret enged az urban freestyle-nak. Idén decemberben lesz, Breckenridge-ben.
A téli extrém sportok egyik legrangosabb versenyét, a Winter X-Gamest 1997 óta minden évben megrendezi az amerikai ESPN csatorna. A nyári X-Gamesen BMX-ek, motorok, gördeszkák uralkodnak, télen jönnek a hódeszkák, a lécek és a motoros szánok. A deszkások slopestyle-ban, boardercrossban, big airben és félcsövön mérkőznek meg egymással, azzal, hogy itt a halfpipe-ot szerényen SuperPipe-nak hívják. A világon több helyen is vannak futamok, de a fő attrakció jellemzően Aspenben, a wannabe jenkik kedvenc téli üdülőhelyén van, jelen szezonban január végén. Ez a verseny is része volt éveken át a World Snowboard Tournak, a tavalyi évben jelentették be, hogy külön folytatják.
A World Freeride Tour, a freeride globális versenysorozatának legrangosabb része az Xtreme Verbier. Méretében és népszerűségében eltörpül, mondjuk az X-Games mellett, jelen összeállításba csak azért került be, mert csak backcountry szerepel benne. A Svájci Alpokban néznek ki évről évre igen mord hegyeket, ahol aztán le kell egyben érkeznie a versenyzőknek. Egyszerűnek és unalmasnak hangzik, de a backcountry lényegével összhangban egy rossz kanyarnak, egy rossz útvonalválasztásnak nagyon csúnya vége lehet.
A fenti versenyekről igyekszünk mindig tájékoztatni a nagyérdeműt, már készül a versenynaptár is, és hála a jó égnek, szezonrajtig már csak párat kell aludni.
